|
Az ionkazánok lelke
Foglaljuk össze, mit tudunk az ionkazánokról. Mûszakilag nincs nehéz dolgunk: egy elektromos fûtésrõl van szó, amely némi veszteséggel, közel 1-es COP-vel termel meleg vizet. Mivel litván, lett (orosz) forrásból származnak, mindegyik típus az ottani elektromos szabványok szerint készült, Magyarországon nincs egyik sem bevizsgálva. Minõsítésekkel nem rendelkeznek, legalábbis honlapjaikon, információs anyagaikban ilyet nem találtunk az egy CE-jelzeten túl. Korrekt mûszaki leírás nincs róluk, csak reklámszöveg. Márkaképviselõik között nem találkoztunk sem épületgépész, sem villamos mérnökkel. Magyarországi kereskedõik a jelek szerint elõzetes tájékozódás nélkül vállalják-vállalták fel a termékek képviseletét.
Az ionkazánok kommunikációja
Ezzel szemben mit kommunikálnak az ionkazánosok? (Elnézést kérek, hogy egy kalap alá veszem õket, de mintha egy közös forrásból származna minden adatuk.) Idézzünk tõlük.
„Ismerkedjen meg a White Energy System költséghatékony, környezetbarát és energiatakarékos fûtési rendszerével. Akár 60%-os költségmegtakarítás!”
Két fontos momentumra hívnám fel olvasóink figyelmét. Az egyik, hogy valamilyen okból – egyediség igénye, esetleges félelem az ionkazán név negatív társításától – feltûnnek olyan gyártmányok, amelyek magukat nem ionkazánnak, hanem például White Energy Systemnek (annyira zöld rendszer, hogy már fehér!) nevezik. A másik a szokásos alap-marketing: a költség-megtakarítás. Az alap-megszólalásban természetesen nem szerepel, hogy mihez képest takarítjuk meg azt a sok százalékot…
„Önálló hõtermelõ rendszerünk egy zárt rendszerben rendszerben állítja elõ a kívánt mennyiségû hõenergiát. A White Energy System belsõ köre egy speciális folyadékkal van feltöltve. Ebben a közegben megfelelõ mértékben jön létre a hõreakció. Fizikai magyarázata a hõhordozó közeg molekuláiban létrejövõ pozitív és negatív ionok szétválásában és ellenkezõ irányú mozgásában rejlik. Energiahatékonysága annak köszönhetõ, hogy a betáplált energiát nem hõenergiává alakítjuk, hanem a váltóáram hatására hõenergia felszabadulásával reagál a rendszer. Természetesen a meglévõ vagy új fûtõrendszerünkben továbbra is a hagyományos feltöltést kell alkalmazni, amit a fûtésszerelõ határoz meg.”
Lényegében ennyit adnak a szakmának: „speciális”, „ionok mozognak”, „hõenergia szabadul fel”. Csupa titok, csupa misztikum, annak az ígérete, hogy valami olyat kap a vevõ, ami eddig még nem volt, mert titkos bázisokon rejtegették. Szakember által vizsgálható mûszaki leírás nincs, de nem is kell, hiszen itt mesét, hitet adnak el.
„A fõmodul nem tartalmaz mechanikus, mozgó és kopó alkatrészeket, valamint speciális anyagának köszönhetõen az élettartama az ingatlan élettartamával megegyezik.”
Újra feltûnik a „speciális” kifejezés, azzal társulva, hogy a készülék egy életre szól. Ki tudna ennek ellenállni, amikor egy gázkazános õszintén bevallja, hogy 10-15 év után cserélni kell a kazánt, és addig is évente karbantartani?
„A megszokott fûtõbetétes rendszerekkel szemben lényegesen rövidebb idõ alatt éri el a kívánt hõmennyiséget, ezért hatásfoka messze meghaladja azok képességeit.”
Azt se vitassuk, hogy a lényegesen rövidebb idõ alatt elért kívánt hõmennyiségbõl miért és hogyan következik a sokkal jobb hatásfok, így van és punktum.
„A mûködési költsége a gázkazánokhoz viszonyítva 20-50%. Természetesen minden egyéb értéket figyelembe kell venni, így ez az arány 80% is lehet (épületgépészet, tervek, engedélyek, kémény, szervizintervallumok stb.).”
Az ígéret: feleannyiért fûthetek, mint a gázkazánnal, de akár az ötödéért is! Mi tudjuk, hogy ez egy durva, nagyon durva hazugság, de a végfelhasználó el is hiheti. Mit szépítgessünk: ha 10-bõl 1 elhiszi, már megérte. És nem csak annyi hiszi el…
„1 kW elektromos áram felhasználásával a STAFOR ionkazán 1,57-2,04 kW hõenergiát termel! 9-20 kW teljesítményû kazán 9 kW = 100-125 m2 alapterület fûtéshez havi 40%-os energia-megtakarítással gázfûtés helyett.”
Hogy ne csak a fehér energiásoktól idézzünk. De – immár a Galan kivételével – az összes ionkazánosnál hasonló adatok szerepelnek, de milyen adatok! Egy nem egyetemet, még csak nem is középiskolát, csupán általános iskolát végzett embernek is tisztában kell(ene) lennie néhány alapvetõ fizikai fogalommal, úgymint energia és teljesítmény, és ezek viszonya egymáshoz. Hogy milyen végzettsége van (kellene legyen) egy szakkereskedõnek, azt ne firtassuk, de ha csak az autója teljesítményére gondolna, le nem írna olyat, hogy egy akármilyen kazán „1,57-2,04 kW hõenergiát termel!”. A következõ mondatban már helyesen ír teljesítményt, említve kW-ot, de a kWh-t és a kW-ot rendszeresen össze-vissza keverik és használják, hogy a kW/h mértékegység rémségét már ne is említsük – lásd a következõben idézett példát! Mit nekik az energia-megmaradás törvénye , fittyet hánynak rá, miért pont arra figyelnének oda?!
Egy példa a White Energy System és gázkazán-rendszer összehasonlítására.
„Egy üzem fûtéskörébe csatlakoztunk, ahol egy épületen belül azonos belmagasságok mellett három különálló fali gázkazán látja el a feladatot. Ebbõl egyet kiiktattunk, és a White Energy System készülékkel váltottuk ki a hõtermelést. Természetesen az addig használatos radiátorokra kötöttük rá. Négyzetméter-arányosan számoltunk nyolc napos periódusban. Azonos termosztát-beállításokat alkalmazva.
161 kW áramot használtunk el 8 nap alatt 180 m²-re. 50 Ft/kW/h értékkel számolva 8050 Ft. Azonos idõben és körülmények között a gázfogyasztás fotók alapján 144,57 m³/8 nap. 150 Ft áron számolva 21 685 Ft /282,4 m²/8 nap.
White Energy System: 44 Ft/m²/8 nap
A régi módszer gázköltsége: 76 Ft/m²/8 nap”
Nincs is jobb, mint egy „konkrét” példa! Nem nehéz produkálni, és nagyon sokat segít a hitelesség megteremtésében.
Ki merjük jelenteni, hogy ez a példa teljesen légbõl kapott, valóságalapja egyértelmûen nulla, a bizonyításhoz csak egy picit kell gondolkozni és számolni. Ha az említett épületrészek fûtési energiaigénye valóban egyenlõ lett volna, akkor a két fûtõberendezésnek természetesen ugyanannyi energiát kellett volna szolgáltatnia. Ezek után már csak áprilisi lapszámunkhoz kell visszalapozni, ahol azt találjuk, hogy 100% készülékhatásfokokat feltételezve a földgázból elõállított hõenergia ára átlagosan 13,60 Ft/kWh, villamos árammal pedig 44 Ft/kWh. Legyünk nagyvonalúak, számoljunk 100% hatásfokkal a villamos kazánnál, és direkt csak egy pocsék 70%-kal az ismeretlen gázkazánnál: (44/1) / (13,6/0,7) = 2,26, vagyis villamos kazánnal így is csupán alig több mint kétszeresébe kerül a fûtés! Megjegyzendõ, még az úgynevezett éjszakai, csúcsidõn kívüli olcsóbb árammal sem éri meg a dolog, kondenzációs gázkazánnal összehasonlítva pedig ez a szorzószám jóval 3 feletti.
A White Energy System standján egy úr (neve is van természetesen, de nem ez a lényeg) nagyon nem akarta elárulni, hogy milyen kazánt mutatnak be, mirõl is beszélünk, nem akarta kiejteni száján az ionkazán nevet (prospektusukban sem említik így), egy kiállító hölgy viszont 2,9-es COP-értékrõl beszélt. A propagandaanyagban „hõszabályozó rendszer” néven emlegetik, és kihangsúlyozzák, hogy karbonsemleges, vagyis nem terheli CO2-vel a környezetet. A villamos kazán természetesen nem, de mibõl is állítják elõ a villamos áramot, és milyen hatásfokkal? Tudják, mibe kerül egy 4-5 kW névleges teljesítményû, nem ionkazán „hõszabályozó rendszer”? A szóróanyag szerint csekély nettó 771 000 Ft, plusz 29 900 Ft üzembe helyezés és plusz 85 000 Ft, na, most figyeljenek: „nettó opcionális éves díj”!
Egy általam elképzelt nem-ion ionkazán hirdetési szöveg valahogy így hangzana:
„Szereti Ön a teljesen ismeretlen és bizonytalan hátterû dolgokat? Hajlandó Ön elképesztõen drága áron vásárolni villamos kazánt, majd sokszoros költséget fizetni az üzemeltetéséért? Ha mindegyik kérdésre igen a válasza, Ön a mi emberünk!”
Hogyan tovább?
Egyik kollégától idézve: „Summa summárum, ez egy villanybojler, csak nem HMV-re, hanem primer/szekunder körös, keringtetett központi fûtésre.”
Mit is kell, lehet, érdemes tenni az ügyben? Véleményünk szerint a szakmai szövetségeknek és egyetemeknek azonnal vizsgálniuk kell az ionkazánok mûszaki paramétereit, és a forgalmazók kommunikációját ezek alapján helyes mederbe kell terelniük! Ez a szakma, a végfelhasználók, rajtuk keresztül pedig újra csak a szakma érdeke. A VGF szaklap pedig felajánlja, hogy a készülékekbõl 1-1 darabot megvásárol a vizsgálatok elvégzéséhez.
A teljes cikk a VGF májusi számában jelent meg |
